1/1 La Push

La Push

Eva kedvesebb mint gondoltam. Gyönyörű és tágas a háza. nem hittem volna, hogy egyedül él, ha nem mondja.
Érdekes módon, hamar magamra hagyott. Kicsit beszélgettünk amíg kipakoltam, de amugy békén hagyott. Aminek örültem, mert nem szeretem a kínos beszélgetéseket. Hamar megvacsoráztunk, Eva kedves meg mindig, de szakácsnak nem a legjobb. De nem vagyok válogatos.. amíg van Chili szósz, addig minden jöhet. Este a Laptopomon megnéztem az e-maileimet, és a nagy barátok akik majd „minden nap írnak” nem jelentkeztek. Bekapcsoltam a cd lejátszomat, majd bedugtam a fülembe. Hello Forks! Itt Becca, és mostantól, itt élek!
Másnap reggel egész korán ébredtem, főleg magamhoz képest, reggel 7kor ugyanis palacsinta illat mardosta az orromat. Fogat mostam, és felöltöztem. Nos, öltözetemröl tudni kell, hogy átlagos. vagy térdnadrág, vagy hosszu farmer (szoknya nagyon ritká, szinte soha…) és egy top vagy rövidujju póló. Forksba költözésem miatt Kathel beújítottunk pár pulcsit és hosszú ujju pólót. Valamint lényeges a fábol faragott Peace-jeles nyakláncom, amít még megboldogult nagypapámtól kaptam (az Ex Hippy). Mindig rajtam van, kivéve fürdésnél.
Lementem és megreggeliztünk Evaval.
-Na, én megyek dolgozni! – állt fel az asztaltol, és elkezdte venni a kabátját.- Elmosogatsz ha szépen megkérlek? – mosolygott rám barátságosan.
-Persze!- mondtam mosolyogva. Puszit nyomott az arcomra.
- Örülök hogy itt vagy!- szólt, majd légies léptekkel távozott. Én hozzáfogtam a mosogatáshoz, és ugy döntöttem, lemegyek arra a híres La Push-i tengerparta.
Ami érdekes, hogy bár Eva harmincas szingli, két autot tart a garázsban. Egy terepjáró, ami most is bent állt a garázsban (Mitsubishi L200 chiptuningos terepjáró ), és egy piros Subaru (Impreza WRX), amivel gondolom dolgozni ment. Miután meghagyta, hogy nyugodtan használhatom az auto(ka)t, nyugodtan bemertem szállni, és elindulni a part felé.
A part látképe meggyözött. Gyönyörű ez a partszakasz, és megy melette ez kis út. Miközben gondolataimba mélyedve áldogáltam a parton, motorzaj ütötte meg a fülemet. Két fekete Cross motor száguldott el mellettem. Jellemző. Gondolom, itt ez a „csúcs”… bezzeg L.A.ben figyelni kelett az éjszakai tiltott autoversenyek miatt, hogy merre menj haza. Ezen a gondolatmeneten elmosolyodtam, mígnem egy kiáltás zökkentett ki a gondolataimmból.
-Hülye állat! –kiáltottam az egyik motorosnak, aki majdnem elgázolt. Elhamarkodott dönés volt. A srác megállt, majd leszállt a motorrol. legalább 190 cm magas volt, és kifejezetten izmos. (legalábbis a póló alatt kirajzolodott ez az) Hirtelen verejtékezni kezdett a homlokom. „becca, te hülye picsa! ha ez neked esik, itt maradsz, és pápá élet…”
-Szia! Ne haragudj! Jól vagy? Megütötted magad? – a szám is nyitva maradt. Amilyen nagy, olyan kedves. biztos a vidék teszi. Miközben levette a bukosisakot, megláttam gyönyürű réz bőrét. Szóval indián… így már érthető.
-Szia! te ne haragudj. Én is figyelhettem volna…
-Nem! Én voltam. Nagyon megijedtél? Kérsz valamit? Pohár víz?
-Miért? idevarázsolod? –mosolyogtam rá. Erre már ő is vigyorgott. Bronz börénél még jobban látszott a fehér fogsor. Hüha :D
-Jogos a két pont! A nevem Jake. Jacob Black- nyujtotta jobb kezét. kezet ráztunk.
-Becca. Rebecca Stewart.
-Nagyon örvendek. –Elindultunk a motor felé, majd intett a másiknak. a Másik megrázta a fejét, és elhajtptt. Jake tolni kezdte a kocsim felé a motort, és intett még egyet. Én is így tettem, bár leírta magát nekem a pasi, ha még köszönni se jött oda… vagy sietett…. vagy nem voltam neki szimpatikus… Gondolatmenetemből Jake zökkentett ki.- Forksi vagy? még sose láttalak. Pedig a vörös hajadat megjegyezném 
-ŐŐ. Most költöztem ide Los Angelesből. Ott ez a divat- mosolyogtam- amugy meg a nagynénémnél lakom. Eva Brown-nál.
-Evanal!? Neki van az a gyógynövényboltja igaz?
- Igen, neki. Jövőhéttöl elvileg nála fogok dolgozni.
- remek! gyakran járok hozzá, kamillateáért, éshársfateáért.
-akkor még találkozunk…-Kezet nyujtottam- Jake.
-Igen… akkor szia!
-szia!
beszálltam a terepjáróba és hazahajtottam. Érdekes hogy a rezervátumból kijárnak gyógynövényért. És ilyen ismert lenne Eva? jajj nekem.. akkor a fél város már tudja hogy itt vagyok. Szerettem volna feltűnés nélkül beolvadni. Asszem így nem fog menni. Miközben haza hajtottam megakadt a szemem, egy lányon, fekete rövid haja volt, és egy sárga Porsche melett állt, és beszélgetett egy vörös lánnyal. A fekete hajú lány mélyen benézett a kocsiba, egyenest bele a szemembe. Karamell szemei bályosan villogtak. Még sose láttam ilyen színű szemeket. Nem lehettek sokkal idősebbek nállam. A városban beljebb nem sok minden volt. Hazaérve úgy döntöttem vacsorát fözök.
A mai menü, zellerkrémleves, és rántott sajt rizzsel. Új családfőmet rendes vacsorával vártam haza.
- Merre jártál?
-Lementem a La Pushra
-Azt tudom, Jacob Black, bejött és mesélte, hogy összefutottatok. Rendes srác. Barátkozz vele ossze.
- Igenis..-mosolyogtam bele a levesembe keserüen.
-Ne érts félre… azzal barátkozol akivel akarsz.
-Ne haragudj… nem ugy értettem. Jake rendes. Örülök hogy végre egy emberrel beszélhetek aki velem egy idős.
-rendben. –Holnap is lemegyek a partra. Hátha találkozok Jakkel, vagy még valakivel aki normális, velem egy idős, Túl sokat vagyok idősebekkel. –megyek aludni.
-rendben.- felálltam és betettem a tányéromat a mosogatóba. –Elmosogatnál? – kérdeztem mosolyogva.
-persze. –mosolygott, majd adtam neki egy puszit.

Felmentem aludni. Fogat mostam, lezuhanyoztam, majd felvettem az alvos trikomat, a rövidnacimmal. Még vittem fel magamnak egy kis epret és kekszet, gondoltam olvasom egy picit. Olyan hajnal két óra fele elaludtam.Furcsa álmom volt… Olyan érzésem volt, mintha éjjel valaki ott lett volna a szobámba, és figyelt volna. De ez nem a horror filmes, „Uristen! Kiaz?!” hanem jóleső volt. Mint egy óvo figyelés. Bár biztos voltam benne, hogy senki nincs a szobámba. Elvégre ki mászna be az erkélyen a másodikra, hogy engem nézzen. Arra se volt erőm hogy kinyissam a szemem. Így jót, és mélyen aludtam… édes álmokra, amiket sajnos a mai napig nem tudok felidézni.