Eva két hétig nem engedett ki a házból, minden nap rendelt valamit, vagy a postáshoz küldött ki. Eleinte nagyon nehéz volt. Kaptam a látomásokból hideget is, meleget is. Például kiderült hogy a postásunk tényleg meleg. A végső vizsgára készülve felhívtam Nessiet. Jacob vette fel a telefont, mert Nessie mellette aludt, és félt hogy felébred. Megbeszéltem vele egy találkozott, vagyis Nessievel akartam, de ha nincs ló jó a szamár is… Ez esetben Jacob a szamár. Megbeszéltük hogy találkozunk a La Push parton délután, és dumálunk. Azt mondta be akar mutatni valami Samnek, aki már nagyon kíváncsi rám… Úgyhogy megvan a délutáni programom. Eva óvva intett, hogy vigyázzak magamra, és lehetőleg uralkodjak a rám törő érzelmi hullámokon… könnyű azt mondani…
A La Push partján sétáltam…Kicsit, jóval hamarabb értem a partra, úgy hogy sétálgattam, mint egy kutya a szag után… Hihetetlenül szép a part ezen szakasza. Kb 40 perc séta és mp3 hallgatás után megláttam két Cross motort száguldani felém. Basszus! KETTŐ! Mivel tudom hogy Jacobon kívül egy embernek van fekete Cross motorja… a másik motoros Embry. Valahogy a bulis incidens után nem nagyon mertem vele beszélni… Meg nem is tudtam a kényszer szobafogság miatt sem..
Viszont! Talán kideríthetem, hogy van e nála esélyem… ha azt vesszük, méh szerencsém is van. Viszont, ha kiderül hogy nem jövök be neki, az nagy koppanás… na nem baj. Sok halacska uszik a vízben. Közelítettek és levette a bukósisakot. Istenem… de még micsoda halacska… Gyorsan kivertem a fejemből az előbbit, és kivettem a fülemből a fülhallgatómat.
-Sziasztok!- mosolyogtam, majd kezet nyújtottam Embrynek, most ugrik a majom a vízben…
-Szia!- ránézett a kezemre- azt hiszem ezen, már túl vagyunk- majd a bal arcát odanyomta az enyémhez és adott 3 puszit… WOW!
-Igaz… Szia Jake!- mentem neki puszit adni. Apropó puszik! Nem volt látomásom… egyikőjüknél sem!
-Najó Becca, indulhatunk Emilyhez. Tessék!- szólt Jacob, majd egy bukosisakot nyomott a kezembe.
-Ezt nem mondod komolyan… veled fogok motorozni?
-Nem. Embryvel.- rákaptam a pillantásom Embryre, aki felém dobott egy félmosolyt. Éljen! Az uton nyugodtan tapizhattam, amíg nem jött látomásom.
-Akkor induljunk - szólt Embry, majd elindultunk a fekete motor felé. Lassan végighuzta kezét az enyémen, mikor beelőzött. Annyira beleborzongtam, hogy éreztem libabőrös lett az egész hátam. Felült a motorra, és beinditotta.
-És a bukosisak?- néztem rá cserfesen…
-Bátraké a szerencse
-Jake! Kapd el!- dobtam felé a sisakot. Ő meg csak vigyorgott rám…
-Bízol bennem?-nézett még rám indulás előtt. Imádom a szemeit.
-Bízom. –mondtam, majd hozzábujtam a hátához. egész úton szorosan hozzábújtam Embryhez. Annyira jólesé meleg áradt a testéből. Már már féltem hogy meggyulladunk. Mikor az egyik kanyarnál, ha még lehetséges… még jobban hozzásimultam… mire ő a bal kezével megsimította a bal karomat, majd megszorította a kézfejemet. Rájöttem, hogy imádom őt. Bár alig ismerem, mégis mágnesként vonzott magához. Sajnos a kézsimítás után kb. 20 perccel, megérkeztünk. Mikor kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy ketten maradtunk.
-Hol van Jake? –néztem körül.
-Biztos megint lemaradt… csörgesd meg. Várj már hív.- mondta, majd kivette zsebéből a telefonját.- Hé Jake, merre vagy? … ne hülyülj már… kérlek ne tedd ezt velem… de… Jake!... ez nem olyan mint neked Nessie volt!... Jake… Jó… de ha rossul sül el megöllek… szia…
-Na?
-Őőő.. nem jön.
-Mert? Baj van?
-Közbe jött neki valami… vagyis Valaki… Vagyis Nessie..
-Értem…
-Akkor, mutatok neked valamit.-Nyujtotta felém a kezét. Azonnal nyujtottam felé a sajátomat… tényleg egy mágnes ez a pasi. Némán sétáltam mögötte, miközben ő a csuklómnál fogva húzott maga után. Egyszercsak megállt az erdő közepén, de olyan hévvel, hogy nekimentem a hátának- Jajj ne haragudj!- fordult meg, mikor hallotta hogy puffanok a földön. Gyorsan legugolt mellém, és felsegített a földröl.
-Valamit el kell mondanom neked…magamról.- szólt, miközben megfogta a kezem. –Én… én… nagyon…
-Igen?
-Nagyon… nem jönnél el velem valahova? Mint egy…Randi?
-De. Szivesen..
-remek… Mondjuk most… eljönnél velem sétálni?- itt már mindketten nevettünk. Mindenféle gondolatolvasás és látomás nélkül éreztem, hogy kedvel engem… Fél dálutánon át beszélgettünk és kovályogtunk az erdőben.
-Nem félsz hogy elévedünk?- kérdeztem hallkan, miközben válaszolt, összekulcsolta a kezünket.
-Úgy ismerem az erőt mint a tenye- nem fejezte be a szót, felkapta a fejét, és ijedten rám pillantott.
-Mi a baj Embry?
-Menj! Fuss el ballra, az erdő széléig, ott találkozunk!
-Embry mi a baj?
-Menj! – Kiáltott, majd elszaladt jobbra.
-Embry! – mikor visszanéztem egy hatalmas Farkast láttam- Nagy szürke színű volt fehér foltokkal a hátán. Szörnyen megijedtem…-Em…Embry?
A farkas bólintott, mire én futni kezdtem, egészen hazáig futottam.
-EVA! EVA!!!
nem találtam sehol, hiába kiabáltam. Helyette üzenet a hűtőn:
„Szia Drágám!
El kellett utaznom Seatle-be Vasárnap jövök. tudom még sose hagytalak egyedül egy hétig, de nem elsz gond nagy lány vagy. Számomat tudod. Csók!”
Remek… egyedül vagyok. Ebben a percben kopogtak az ajtón.
((Lécci-lécci pár kommenttel dobjatok meg *cicaszemek*...))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése