1/8 Végtelen pillanat

-Eva?- kérdeztem reszketve…

-Én vagyok- ez Embry…. Istenem… mégjobban remegni kezdtem. Mikor belépett az ajton csak egy szakadt farmert viselt.. nem volt rajta póló. Ha ebben a szituációban, nem reszkettem volna a félelemtől, tuti a kocka hasát bámultam volna órákig…

-Embry? Ez meg mi a fene volt? Mi vagy te??? Ki vagy te??? Én ezt nem értem.. egyik percben andalgunk, a másikban meg kétméteres Farkas lettél Embry! Ez nem normális!

-Tudom! Ezt akartam elmondani… csak… nem találtam a szavakat.

-segitek: farkas, nagy, fog, karom…

-Féltem hogy így reagálsz majd.- közelebb jött egy lépést, és mikor látta hgy nem hátrálok, egészen közel jött.- sajnálom… ez eg hatalmas titok, csak nagyon kevesen tudhatják.

-Akkor nekem miért akartad elmondani?

-mert te vagy… a lenyomatom.

-A mid?

-Ez ilyen farkas dolog….

-Najó… erre még visszatérünk, de most maradjunk a farkas ténynél.

-Ülj le!- mondta mire, leültem a kanapéra.- Én, Jake, Quil, Jared, Paul, Seth, Leah… mi mind farkasok vagyunk. Alakváltok. Sam a vezérünk, akinek bemutattunk volna ha Jake, nem hagy el minket…

-Farkasok??? Ilyen teliholdas gyilkológépek?

-Nem! Mi védelmezök vagyunk. Megvédünk titeket embereket gonosz Vámpíroktól.

-Tessék? VÁMPÍROK? milyen vámpírok.

-mint pl Cullenék. Ők is Vámpírok, de ők, jó vámpírok, nem esznek embervért… Nessie se.

-De hát nessie rendes kaját evett multkor… Ő is vámpír? az nem lehet

-Nessie más.. ő félvámpír, ő félig ember.

-Jézusom.

-Mi azért létezünk, hogy ti biztonságban legyetek…

-Most is jött egy Cullen? az előbb… az erdőben…

-nem… nem mondom Cullenék jó vámpírok… aki most ott járt, nem helyi volt. Megijedtem hogy bajod esik. Üldöztem egy darabig, majd leszakadtam, a többiekre bízom…

-A többiek honnan tudták hogy…

-Farkas alakban halljuk egymás gondolatait.

-Jujj…

-Tudom..

-És mi az a nyomtatás?

-Mi?

-Azt mondtad a nyomtatványod vagy mid vagyok.- hangosan nevetni kezdett, közben elinultam fel a szobámba és ő követett. Megálltam a lépcsőfordulónál

-Nem a nyomtatványom… a lenyomatom… a bevésődésem… az…

-az?

-Az igaz és egyetlen… szerelmem.

-Tessék?- odajött elém, egészen közel nyomta arcát az arcomhoz…

-Tudom, ez most hihetetlenül hangzik, de ahogy a rendes farkasok, mi alakváltok is szörnyen monogámok vagyunk… Ha meglátjuk életünk szerelmét, az értelmét, többet nem tudunk tőle elszakadni. Óvjuk, életünk árán is, és a világ…. megválgtozik..

-Megváltozik…

-Mert… már csak te számítasz nekem rebecca… mikor első nap megláttalak, annyira sokkolt a szépséged, a jelenléted hogy moccani is alig tudtam, nem hogy még lemenni a partra bemutatkozni… Becca… Szeretlek… kimondhatatlanul…

-Embry…

-Ne, én megértem, ha te nem szeretsz viszont. Adok időt, és tudok várni. Sőt, ha akarod, csak messziröl imádlak… de tudnod kellett..

-Embry.

-Igen?

-Első perctől fogva… mágnes ként vonzasz magadhoz. Még sosem voltam szerelmes… és ha ez az érzés az, amit kezdek érezni irántad…. Akkor nem számít más.

-Nekem csak te számítasz

Lassan közelebb húzodott, és ajkait az enyéimhez érintette, épp csak egy pillanatig… egy végtelenig tartó pillanatig…

// Lécci, lécci, kommentáljatok picit....:( //